A gyermekünkkel való szilárd kapcsolat alapja a feltétel nélküli szeretet. A sértődöttség, szeretethiány, bűntudat félelem, bizonytalanság és hasonló érzések kialakulása csak így akadályozható meg. De eredményesen fegyelmezni és viselkedését megérteni is, csak a feltétel nélküli szeretettel tudjuk. Ez a gyereknevelés vezércsillaga. A feltétel nélküli szeretet azt jelenti, akkor is szeretem, amikor éppen ki nem állhatom viselkedését, akkor is, ha csúnya, esetlen, buta, hisztériázik, szófogadatlan.

Soha ne felejtsük el, ők gyerekek és a szeretetünket soha ne kössük feltételekhez. Mint küszködő szülők, imádkozzunk saját magunkért és gyermekeinkért, hogy olyan szeretettel tudjuk őket szeretni, amely mentes minden feltételtől.

A gyermek bámulatos érzelmi fogékonysággal jön erre a világra. Édesanyja érzelmeire különösen érzékenyen reagál. Mivel tudásszintjük - természetesen - alacsony, a világgal elsősorban emocionálisan ismerkednek. Felismerjük-e, milyen életbevágóan fontos ez? A gyermeknek a világról – szüleiről, otthonáról, önmagáról alkotott képét, emocionális lénye határozza meg. Szinte minden egyébnek ez az alapja. Ha például egy gyermek elutasítónak, szeretetlennek, nemtörődömnek, és gonosznak látja a világot, akkor a szorongás – ami a gyermek legnagyobb ellensége – sérülést okoz beszédében, magatartásában, kapcsolatteremtési és tanulási képességében.

Minden gyermeknek van egy soha meg nem szűnő kérdése szülei felé: „Szeretsz-e engem?” Szavakkal ritkán fogalmazza meg, magatartásával kérdez: „Szeretsz-e engem?” S az erre kapott válasz a legfontosabb minden gyermek számára ebben az életben.

„Szeretsz-e engem?”  kérdésre akkor fogja érezni az igent és kizárólag csak akkor, ha ez a szeretet feltétel nélküli szeretet. Tehát semmilyen feltételhez sem kötött. Ha feltételekhez kötjük a szeretetet, a gyermek elbizonytalanodik, és könnyen szorongóvá válik. Erre a kérdésre adott válasz határozza meg a gyermek alapvető életszemléletét. A feltétel nélküli szeretetünk természetesen nem szavainkban, hanem viselkedésünkben ölt testet, magatartásunkban fejeződik ki, tetteinkben mutatkozik meg.

Minden gyermeknek van egy „érzelmi tankja”.  Minél inkább fel van töltve szeretettel ez a tank, annál kiegyensúlyozottabb, játékosabb, szófogadóbb a gyerek.

    Csak akkor várhatjuk el a gyermektől, hogy képességeinek a legjavát nyújtsa, ha érzelmi tankja tele van! Ezért kizárólag a szülő felelős. Ezt a tankot, mindig maximálisan fel kell tölteni. Gyermekünk csak akkor lehet valóban boldog, csak akkor teljesíthet legjobb képességei szerint, és csak akkor reagálhat megfelelően a fegyelmezésre, ha érzelmi tankja soha nem apad le. (Istenem segíts, hogy úgy tölthessem be gyermekeim szükségleteit, ahogyan te töltöd be az enyéimet! „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket…” Fil 4,19)

     A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Amit kap, azt adja vissza. Ő is feltételekhez fogja kötni a szeretetet, ha mi nem feltétel nélkül szeretjük őt. Sok szülő akkor részesíti meleg szeretetben gyermekét, ha kimagaslóan teljesít, egyébként szigorú vele, mert úgy véli, ekkor sarkallja még jobb teljesítményre és így nem is rontja el kényeztetéssel őt. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Egy jól beolajozottan működő robotot idomíthat belőle esetleg, de kreatív, szabad személyt sohasem nevelhet. Ami eredetiség van benne, azt is kiöli. Továbbá gyermeküket is el fogják veszíteni abban a pillanatban, amikor a gyermek felnövekedve rádöbben arra, hogy szülei nem őt, hanem –bár tudattalanul- saját becsvágyukat szerették benne. És addig is, a gyerek, csak akkor ad szeretetéből szüleinek, ha szülei megfelelnek elvárásainak.

     Az a felnövekvő gyermek, aki fogantatása pillanatától nem kap feltétel nélküli szeretetet, nagyon könnyen leszakítható családjáról és szembe fordítható vele. Áldozata lesz deviáns csoportoknak, szektáknak, könnyű prédája lesz az agymosásnak, amely előtt érthetetlenül állunk, amikor bekövetkezik. Egyértelműen kimutatható egyenes arányosság áll fenn a feltétlen szeretet adása, és a személyiség kialakulása között.

     A szülői hivatás igazán izgalmassá, tartalmassá és hálás feladattá válik, ha arra törekszünk, hogy gyermekünk szeretettankja mindig fel legyen töltve.